Elment ma egy barát, egy kolléga. Sokan ismerték. Így mindenki tudja, mit vesztett el, azzal, hogy ő már nincs itt többé a mi világunkban. Valahol azért ott van az, amit ő képviselt. Mindenki őriz róla bizonyára sok képet, és történetet. Nekem is van róla sok emlékem, sok együtt töltött pillanat, amit senki el nem vehet tőlem. Tudom azt is, hogy így ő is sok képet elvitt róla, sok emlék, amit ő is megőrzött, és magával vitt, oda, ahol most van. Tudom, hogy jó kezekben van, és ez megnyugtat, csak azért van az az űr ott legbelül, amit ő töltött ki, és az emlékek, amik már vele többet nem fognak bővülni… és ez szomorúvá tesz… Voltak közös történeteink, és gondolkodtam, hogy egyet leírok, de most még nem tudok választani közülük… Sok tulajdonsága volt, és ezt úgysem tudom bemutatni, ehhez én kevés vagyok. Ezért mondtam azt, hogy aki ismerte, az úgy is tudja, hogy mit vesztettünk el általa.
Sebi, hiányozni fogsz!
Ajánlom ezt az oldalt ennek a barátnak, és kollégának az emlékére. Részemről ez az oldal az emlékek lángja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
elsőteles 2008.12.19. 09:57:41
Számomra is nehéz feldolgozni a történteket. Barátnak nem nevezhetem, de kollegának egy igaz munkatársnak,egy jó havernak bármikor, mert Ő volt aki szerette amit csinált, lehetett rá számítani, céltudatos és életvidám volt mindig.
Ami különösen érint hogy csütörtök hajnalban 2 óra 07percre jelentkeztem nála szolgálatra. Állmosan,fáradtan fogadott a megszokott "Szevasz JÉTÉ" üdvözléssel.
Lehet jobban szeretett volna Ő tovább pihenni,de ott voltam és nem rohantunk el egymás mellet, mint azt teszük sajnos nap mint nap.
Mert kialakult közöttünk egy jó munkahelyi kapcsolat, próbáltuk vidámmá tenni pár percre ezt a stresszes mukakört.Itt nem kellet poént magyarázni.megmagyarázni a maguktól érthető miérteket, egymás tudásával felvágni, hanem egymás hibáinak példálózásán és kimagyarázásán is jókat derülve megkezdhettük a szolgálatot. Aznap éjjel is így történt.
Számomra még le sem telt a szolgálat, Neki pedig véget ért földi pályája. Felfoghatatlan.
Hogy felém intézett állandó szavait idézzem: " NA MI VAN JÉTÉ? "
Hát hiányozni fogsz SEBI!!