bull blog

  Ez a nap is jól sikerült, főleg ha belegondolok, hogy milyen hosszú volt.

    Az egészet talán az előző nappal kellene kezdeni. Akkor mentünk a barátnőmmel a Balatonhoz, hogy süttessük a hasunk a nappal, meg áztassuk egy kicsit a bőrünket. :) Reggel a 8807-el leugrottunk Fonyódra, aztán irány a strand. Egy picit kihalt volt, de nem is csoda, május 31, szombat délelőtt. A víz elsőre hideg volt, de ez mindig így volt a későbbiekben is, mikor már melegebb volt a part közelében a tó.
    Elég az hozzá, hogy pirultunk, ettünk, ittunk, és este a 8806-al jöttünk is haza. Akkor már éreztem, hogy néhány helyen jobban lekapott a nap, és ezt szemmel is észre lehetett venni.

    Majd jött a reggel, amikor mentem melóba. Persze volt egy kis alvás is, mert amúgy nehéz lett volna végigvinni ezt a napot.

    Reggel felrobogtam a Göcsej IC-vel, korán kel az ember, és korán is ér a fővárosba. Kelenföldön egyszer csak egy szép zuhé fogadott. Mikor indultam a Délibe, még egy kis jég is vegyült a víz közé. Persze az ablaktörlő nem működött. Mindegy, ahogy jött, úgy el is ment a zápor, és egy picit felfrissült levegőben érkeztem a Délibe. A felhők nem oszlottak el, de maradt az a fülledt, nyomasztó meleg idő. Olyan igazi, akkor is izzadunk, ha csak ülünk idő. Így olyan furcsa felérni, 9 után már ott van az ember a Délibe. Még az emberek alig kelnek fel, én meg már levezettem 230km-t. De ez is a szakma szépségei közé tartozik.
    Kitoltam a szerelvényt, aztán beálltam a géppel az egyre, mert ott volt a Citadella szerelvénye, aztán lezártam a gépet, és mentem leváltani a kollégát, aki akkor ért fel a 909-el. Lehúzták a szerelvényt a gépről, félreálltam, majd mikor visszatolták, akkor ráálltam, és már kész is volt a vonat. Vagyis nem teljesen, mert a fékpróba még hátra volt, mielőtt a VDSZSZ belekötne. :) De aztán indulás előtt az is megvolt.
    Kis pihenő után jött a dél, és indulhattam vissza. Még mindig olyan fura idő volt, nyomasztó, az ember feje majd szét megy, legalábbis ezt még én is éreztem most. Szépen eljutottam Székesfehérvárra, aztán ott meg állni kellett még egy jó negyed órát, mert jött szembe valami fontos teher, aztán ugye a gyors az várhat… Itt már sütött a nap, mikor megálltam, de nyugat felől szép felhők közeledtek. Aztán ott a nagy várakozás közepette egyszer csak egy nagy zápor jött, de olyan, hogy mindenki csak lesett, hogy mi történt. Fújt a szél, én is gyorsan felrántottam az ablakokat, és néztem az özönvizet, és Mózesre gondoltam, mert legalább neki olyan közlekedési eszköze volt, ami úszik a vízen, de én a 80t-ás mozdonyommal nem sokra mentem. Megvolt a szép kis zuhé, csendesedett egy picit, aztán a teher is bekígyózott szemből, s ekkor mehettem tovább a szépen lemosott vonatommal.
    Alig értem ki az állomásból, és közeledtem a fázishatárhoz, amikor látom, hogy valami olyan furcsán porzik a kavicságyon. Nem tudtam elképzelni, hogy mi az, csak amikor közelebb értem. Akkor láttam, hogy a víz porzik, mert ott is szakadt az eső. Olyan furcsa volt így belemenni abba a vízfüggönybe, mert annyi átmenet sem volt a száraz és vizes rész között, mint mondjuk a férfiak és a nők között Terry Black… Szóval megint csak zuhany, és úgy fújt a szél is, hogy a csukott ajtó alatt befolyt a víz.  
    Aztán olyan gyorsan, ahogy leszakadt, vége is lett az esőnek, és mire Csór-Nádasdladányba értem, már nyoma sem volt esőnek, csak a távolban lehetett látni, ahogy a felhőkből aláhull a csapadék, meg a tükörben azt a sötétséget, amit magam mögött hagytam.
    Innen már minden különösebb esemény nélkül telt az utam. Celldömölknél már kezdtem érezni, hogy jó lesz hazaérni, mert ez a pár nap esemény egy jó nagy pihenést kíván.  
    Haza is értem, megálltam rendesen, mert szerencsére olyan volt a menetrend, hogy ez a késés, amim volt, ledolgozható volt. Lepakoltam a gépet, és irány haza.

    Aztán jött a jól megérdemelt zuhany, várt a puha ágy, és aludtam 12 órát…