2008. július 29

Átlagos szolgálatnak indult, mint talán általában minden kanyar. De ha már írok róla, akkor ez előre is mutatja, hogy történtek bizonyos dolgok, amik miatt megéri egy picit az örökkévalóságnak is megtartani ezeket az eseményeket.
         

7 óra 55 perc volt a jelentkezési időm. Picit hamarabb is kiértem. Ekkor hallottam, hogy a 900-as késik másfél órát. Nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget, mert előfordul, hogy egy vonat valami oknál fogva akár ennyit is késik. Hozzá vagyunk szokva, hogy ezen már meg sem lepődünk. Aztán mondták azt is, hogy melyik kolléga volt vele, még gondoltam is, hogy jó rossz lehet neki, mert ez egy 12 órás kanyar, és az ideje már szépen letelik, meg már este rég volt, mikor kezdett.
          Én a 9007-eshez jelentkeztem, és mondták is, hogy az egyik kolléga majd jön is velem, aki majd leváltja a 900-asról az embert, mert 12 órán túl már nem lehet vezetni. Szóval jött is a kolléga, és mondták is neki, hogy akkor Bobáig jön velem, mert ott fogunk találkozni a másik vonattal.
          Én kimentem, és leváltottam a GySEV-es gépről a kollégát, félredobtam a szerelvényét, és ráálltam a vonatomra, amivel majd nekiindulok ennek a nagy és kalandos útnak. Megcsináltuk a fékpróbát, beírta a terhelés a jegyvizsgáló, én meg elugrottam egy dupla hambiért, mert már kezdtem érezni, hogy merül az elem.
          Eljött az indulási idő, 9:15. Vágányzári menetben közlekedünk, ilyenkor 15 perccel később indulunk, mert a Zalaegerszegi része később ér oda a vonatnak, mert most építik át arrafelé a pályát.
             El is értünk minden gond nélkül Bobára, majd leszállt a kolléga, és nem is soká már fordult is be a 900-as, integettem is, hogy mi ez a nagy csúszás. Mielőtt eljöttem Szombathelyről, akkor már lehetett hallani, hogy valami felsővezeték probléma volt, de sok konkrétum nem volt. Itt is hasonló dolgokról hallott az ember, de itt sem lettem okosabb. Rám tolták az egerszegi kocsikat, így 6 kocsis volt a vonatom. Eljött az idő, és mentünk is tovább, gondoltam, mire felérek, addig úgyis megcsinálják, ami volt hiba, mert azért ilyenkor össze szokták kapni az embereket.
          Elértem Szentgálra, itt jött a szolgálattevő, és adott írásbeli rendelkezést, hogy rossz a térközbiztosító berendezés, és állomás távolságban kell közlekedni. Kiiktattam az EÉVB-t, feljött a VJV, és hívó mellett elmehettünk Szentgálról. Majd szépen át is értünk Herendre, ahol megint csak hívóval mentem be az állomásra. Rendes esetben itt szoktunk találkozni a 9002-essel, de nem is csodálkoztam, hogy nincs itt, ha már ilyen késések fordultak elő. Itt megint minden rendben volt, és visszaiktathattam az EÉVB-t, csak ezzel is eltelt egy kis idő, és szépen össze is szedtem negyed óra késést.
          Beérkeztünk Veszprémbe, itt jött a szolgálattevő, és mondta, hogy valami felsővezeték leszakadt Kelenföld környékén, és a 25 kV-t belecsapott a bizberbe (biztosító berendezés), így érdekes dolgok várhatóak. Kezdett tisztulni a kép, de az ember addig nem is tud biztosat, amíg a saját szemével nem látja, hogy mi történt. Szóval innen is továbbmentünk, és szépen meg is érkeztem Székesfehérvárra, de itt semmi különlegeset nem közöltek velem. Gondoltam, lassan helyreáll a rend. Aztán ekkor meghallottam, hogy egy személyvonat, ami idáig közlekedik, 70 percet késik.
          Innen is tovább indultam, és vártam a sorsom, hogy mi lesz majd velem. Elértem Tárnokra, itt egy sárgával vitt be a szolgálattevő, és kezdtem fékezni, hogy akkor majd itt kiderül, hogyan is alakulnak a dolgok. Kijött az irodájából a kolléga és az írásbeli tömbbel lassan jelzést adott. Aztán nem sikerült olyan jól a fékezés, és pár méterrel odébb álltam meg, mint ahol ő állt. Láttam is, hogy mondja a magáét, meg ideges, de ez van, nekem sem sikerül mindig minden. Aztán ideadta az írásbelit, hogy aláírjam, és el is mondta a tartalmát. Közölte, hogy Érd-alsónak megyek, és minden állomáson és megállóhelyen meg kell állnom, utána meg még kiselőadást tartott, hogy azért adja a lassant, hogy ott álljak meg. Gondoltam, hogy nem lehetett valami jó napja, így nem nagyon foglalkoztam ezzel az egésszel, eddig már egy csomószor meg kellett állnom aznap, és most ez így sikerült. Ekkor hallom a füttyszót, és látom, hogy meneszt is. Igen, csak a kijáraton meg vörös volt a jelző, és odamentem az ablakhoz, hogy szóljak neki, de addigra már ő is észrevette, és sietett az irodába, hogy jelzőt kezeljen. Szóval ez van, ilyen mindenkivel előfordul.
            Mikor elindultam, akkor gondoltam bele, hogy az állomásokkal még tisztában is vagyok, csak a megállókra kell majd még jobban odafigyelnem, mert nincs olyan vonatunk, amikkel errefelé megállunk, így nem emlékszik úgy rá az ember. De aztán sikerült mindenütt megállnom, és Albertfalván kaptam megint írásbelit, hogy állomás távolságú közlekedés van Kelenföldig, és a szokásos dolgokat végre kell hajtanom, amiket Szentgál és Herend között. Így jött a kolléga, és hívóval kimentünk innen is.
          Még tárnok után jött el mellettem a 904-es, legalább fél óra késéssel indulhatott el a Déliből számításaim szerint. Innen szólt át a kolléga, hogy majd kapcsoljak a kelenföldi rádiós csatornára, mert ott is adnak majd nekem utasításokat, alkalom adtán. Át is álltam a fázishatár előtt, és már hallottam is, hogy megy a kavarás. Elgurultunk a bejáratig, ott minden jelző sötét volt a jelzőhídon. Szóltam is be rádión, hogy majd itt is el tudnak érni, mert voltak kint emberek, akik szabad az elhaladás jelzéssel szabályozták a vonatok közlekedését. Egyszer csak szóltak is a rádión, hogy sötét jelző mellet, szabad vágányúton haladhatok be a harmadik vágányra.
           Szóval nagy nehezen be is kanyarodtam Kelenföldre, itt az egyik vágányon le is volt még egy gyors is zárva, giganttal az élen, na persze utasok nélkül.
           Aztán innen is tovább indultam, és nagy nehezen beértem a Délibe, 20 perc késéssel. A déli is érdekes volt, mert rég láttam már ilyet, hogy csak néhány mozdonyos vonat van itt, a többi meg villamos motorvonat volt.
           Megálltam a harmadikon, és vonatom kiontotta magából az utazó emberek hadát. Ekkor odajött egy kocsi takarító, és megkérdezte, hogy mi is lesz majd a vonatom a továbbiakban, és kihúzzák e, vagy itt marad a vágányon. Mivel nagy a keveredés ilyenkor, ezért meg is kérdeztem rádión, hogy akkor hogyan is tovább. Közölték is velem, hogy a szerelvényem az marad, áttolják a nyolcra, és még a 9002-es kocsijait is hozzáteszik, így 13 szekérrel indulhatok majd haza… Ekkor leesett az állam, mert ennyi kocsis gyorsvonattal még nem mentem, s csak a régi szép időkről mikor mesélnek a kollégák, akkor lehet ilyenről hallani, vagy ha az ember látja a Keletiben a Tiszát, az ilyen még.
           Szóval kihúzták rólam a kocsikat, s engem félretettek a tárolóban, hogy ott várjam meg, mire elkészül a vonatom. Jó kis várakozás volt, mert volt vagy 14:40, mire ráállhattam a szerelvényre. Szépen sikerült feltölteni a vonatot, s megcsináltuk a fékpróbát. A vonat a peron elejétől a végéig volt, még egy kocsi fért volna el talán rajta, de akkor már elég közel lettem volna a kijárati jelzőhöz. Szóval a hazaút is érdekesnek ígérkezett. Megkaptam az írásbelit, állt a jelző, a szolgálattevő pedig felhatalmazott az indításra. Érdekes volt látni, ahogy a messzi távolban, a vonat végénél integet a menesztő tárcsájával. Nehezen megindult a vonat, már-már tehervonatos jelleget öltve, s a 13 kocsis kígyó követett. Nehézkesen haladtam, mert az egyik győri kolléga ment előttem motorvonattal, s ő is követhetett valakit, mert minden jelző előtt meg kellett állnom, amíg beértem Kelenföldre. Érdekes volt, ahogy az alagútban haladtam, hogy a vonat elejével már közeledtem a kijáratához, s a vonat közepén még a másik végéről tükröződött be a fény. Ilyet is ritkán látni.
            Kelenföldre aztán így vagy 10 perc késéssel értem be. Ott megint rádión felvettem velük a kapcsolatot, s közölték, hogy a kijáraton hívó van, s mindjárt menesztenek is. Meg is indultam szépen araszolva, elhaladtam a lezárt vonat mellett, s még láthattam, ahogy a FLIRT Győr felé veszi az irányt, s megkezdi ő is az útját hazafelé. Kikászálódtam tehát Kelenföldről, s itt már a visszaútban nem kellett a megállókban megállnom, hanem majd legelőször Fehérvár jön.
           Oda is értem szépen lassan, mert a gép az nem volt egy nagy erőművész, de ekkora vonattal amúgy sem tudtam volna sokat kezdeni, a késésből nem nagyon tudtam behozni semmit.
            Fehérvárra beérve is jól előre kellett húznom, s ekkor láttam, hogy az út további részében is érdekes lesz majd ezzel a vonattal annyi helyen megállni, mert ki fogok vele lógni egypár állomásról. Itt is peron végétől az elejéig volt a szerelvény. Aztán a menesztés is egy külön cirkusz volt, mert a kalauz meneszt, s nem igen lehetett látni a jelzőt a szembe sütő naptól, valamint a vonat eleje ívben volt, s neki jól el kellett távolodnia a vonat mellől, hogy én is lássam. Mindegy, a vége az lett, hogy szépen összeszedtünk még 5 percet. Ekkor már tudtam, hogy ezzel a vonattal nem fogok rendesen megállni Szombathelyen.
            Elindultunk innen is, s ment az út tovább. Semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy várpalota bejáraton hívóval mentem be. Aztán a kijáraton is hívó volt, nekem meg amúgy is jól előre kellett húznom, hogy a vonat vége is kiegyenesedjen, hogy a szolgálattevőnek könnyebb legyen a dolga. Szóval ez a lassú tekergőzés megint csak jó néhány percembe került. A késés mértéke így már közelített a 20-hoz, természetesen percekben mérve.
            Lassacskán elértem Veszprémbe, itt a peron elejéig kellett felhúznom, s akkor még láttam, hogy a peron végén van a vonat másik része, s onnan is szálingóznak le az utasok, szóval itt is végig volt a vonat. Később tudtam meg, hogy a személyvonatról, ami jött előttem, egy utas leesett, s a vonat kerekei alatt lelte halálát. Akkor érkeztek ki a rendőrök, amikor én odaérte, csak én nem láttam, mert azt néztem, hogyan is lenne jó leállni a vonattal, hogy peronon legyen. Szóval a mai nap is minden összejön.
            Veszprémtől a 9006-os mindenhol megáll, szóval innen kezdődött a haza utam érdekes része, már ami a megállásokat illeti, s lehetett centizni, hogy hol és hogyan is fér majd el a vonat. A gyorsításokról nem is beszélve, ami a 332-esre várt. Szépen araszoltunk is fel a Bakony útvesztőin, s miért is ne, Herend és Szentgál állomások között ismét állomás távolságban kellett közlekedni. A Menetigazolványon a megjegyzések rovatba már alig volt hely, hogy ezt a tényt újra lejegyezzem. De aztán sikerült bepréselni még azt a sort ismét, s indulhattunk a Bakonyban a legmagasabban fekvő vasúti állomásra, ami ezen a vonalon fekszik. Mondanom sem kell, hogy ez az ismételt játék megint csak kemény percekben mérendő, s szépen közelítettem is a 30-hoz. Kérdeztem a kalauzt, hogy mindenkinek jutott e hely, s mondta, hogy most nem azon versenyeznek, hogy kinek jut üres kupé, hanem azon, hogy kinek jut üres kocsi…
           Aztán hogy hogynem, elérkezett Boba, mert idáig már nem történt semmi különleges, ami említésre méltó lenne, mert az, hogy nem sok helyen fért el a vonat, már unalmasnak tűnhet. Szóval Bobán megálltam, s két kocsit leakasztottak a vonat végéről, ami majd Zalaegerszeg felé veszi majd az irányt. Szóval innen is elbúcsúztunk, igaz, hogy a peron 12 kocsira van tervezve, de sebaj, akinek jó a lába az utolsó kocsiban az le tudott szállni a kavicsos talajra is.
           Beértem Celldömölkre. Itt mikor elmenesztettek gyorsan meg kellett megint állni, mert mikor elindultam, akkor kezdtek néhányan a vonat végéről szálingózni, gondolom nem látták, hogy ott vagyunk, mert azt hihették, hogy nem álltam még meg az állomásban, annyira messze voltak az épülettől. De aztán a következő indulás sikeresebb volt, s hazáig már nem is volt semmi különös. Beértem Szombathelyre, s a 4.-en jól előre húztam, hogy szépen elférjen a vonat. Akkorra már odaért a leváltóm, én pedig elballagtam a 11 kocsi mellett, s megnézhettem, hogy mit hoztam el idáig. Szép kis szerelvény volt, és jó volt ennyi kocsival közlekedni. Igaz a fél óra késés az végig megmaradt, meg elég fárasztó is volt ez a 12 óra, mert végig koncentrálni kellett, de egyszer jó volt kipróbálni, hogy milyen lehetett a vasút a fénykorban, amikor majdnem minden vonat ennyi kocsival közlekedett, meg újra részt vehettem egy ilyen zűrös napban, amikor még egy bombát is találtak valahol Ferencvárosnál, ami olyan volt, mint egy i-re feltett pont…