Egyik nap egy Budapesti gyorsvonathoz volt szerencsém. Igaz mivel jóformán csak ilyen vonatjaink maradtak, ez nem is csoda. Így egy párszor elmegy a fővárosba az ember egy hónapba, de hát én elvagyok, szeretek még menni, így nem zavar.
Aznap határoztam el, hogy elkezdem ezt az oldalt, mert sok olyan dolog történt, amit a vasútmániásoknak is ismerniük kell.

    Szombati nap volt, és az egyik "sportszelettel" (GySEV mozdony) vittem a vonatot. Mivel hétvége volt, így sokan ténferegtek a vasút környékén. Sokan ilyenkor elviszik a gyerekeket vonatot nézni, mert az sok mindenkit érdekel. Gondolom a ballagás közelsége is előváltotta azt, hogy sokan fényképezőgépekkel a kezükben örökítettek meg néhány vasúti pillanatot, köztük engem is egy páran.
    Ilyenkor büszkeség tölt el, hogy olyan a munkám, ami sok embert érdekel. A vasút az egy meghatározó dolog a mindennapokban. Sokan gondolják, hogy nem így van, mert ők nem is utaznak vonattal, de a vasút nem csak a személyszállításról szól. A tehervonatokkal is sok olyan árut továbbítunk, ami eljut az emberekhez ilyen-olyan úton. Így láthatatlanul is megjelenünk a mindennapokban a családokban.
    Szóval jöttek az emberek fényképezőkkel a kezükben, már olyan volt a hangulat, mint verőfényes napsütéses nyári napon, a Halászbástyánál. Ha időben észreveszem az ilyen kíváncsiskodókat, akkor még a reflektort is felkapcsolom, hogy hagy virítson a három fény a mozdony elején.
    Szép volt az idő, biztos a képek is jól sikerültek. Igaz én is csináltam magamnak néhányat, mert így nekem is lesz emlékem néhány kanyarról.

    Ekkor eljutottam Herendre, na itt mit láttam? Ott virított a 17-es Nohab félredobva valami különvonattal. Nekem sem kellett több, egyből előkaptam a fényképezőmet, és amíg megálltam, sikerült is egy képet csinálni, a nemrég Erdélyt is megjárt címeres mozdonyunkról. Ez is nagy dolog azért, hogy a leg messzebb lévő, egykori magyar őrházhoz elmehetett egy magyar mozdony. Gondolom jó néhány ember szívét megdobogtatta az úton, aki látta, mert a nemzethez fűződő érzéseket azért nem olyan könnyű elnyomni.
    Szóval megálltam a különvonat mellett, gondolom mondanom sem kell, hogy mindenki az ablakban lógott és erősen fényképezett, illetve kamerázott. A Nohab vezetőállásáról is csináltak rólam pár képet, mikor álltam meg. A büfékocsiból is egy utasnak igen felragyogott a tekintete, mikor meglátott, és az ebédet is elfeledve hevesen integetni kezdett. Persze mit van ilyenkor mit tenni, én is visszaintegettem ezeknek az embereknek, mert ki a vasutat szereti, rossz ember nem lehet.
    Aztán jött a menesztés, vagy ahogy most már mondani kell, felhatalmaztak a vonat megindítására. Ekkor mindenki megint csak elkezdett kattintgatni, hogy minél több kép legyen a gyors kihúzásáról. Egyesek még intettek is, hogy lassan menjek, gondolom a tökéletes képet akarták megcsinálni. :)
    Aztán robogtam tovább utamon, és Városlőd-Kislődön egy egész forgatás fogadott. Na persze nem engem vártak, de a forgalmi körül rengeteg ember volt, az ajtóban meg egy nagy kamerával csináltak felvételeket. Tisztára mint ha esküvőn lenne az ember. Itt már nagyokat nevettem, mert ennyi felvételt talán csak Hollywoodban csinálnak egy nap. :)
   
    Szóval így telt el az a nap, arról már nem beszélek, hogy aznap hazafele még jól el is áztam, úgy látszik, hogy a nagy meleg csak kiváltott egy kis zivatart.
   
    Ha valakinek vannak erről a napról (május 24) képei, azok jelezzék, vagy küldjék el, kíváncsi vagyok, hogyan sikerültek.
    Remélem nem vettem el senki kedvét a vasúti témák fotózásától, mert mindig lesz valami egyedi a vonatokban, még ha ugyan azokat fotózza is valaki. Mert nekünk sincs két egyforma szolgálat...

Üdv: Bull

Helyreigazítás: megnéztem a képet, és akkor láttam, hogy nem a 17-es, hanem az 001-es Nohab volt a különvonat élén. Bocsi a tévedésért.